Ismerjük meg a magyar borok izgalmas történetét egészen napjainkig!
A régészeti leletek azt mutatják, hogy a szőlőtermesztés és a borkészítés a Kárpát-medencében egészen a Kr.e. I. századig mutatnak vissza. A források szerint a területen termelt borok már akkor hatalmas sikernek örvendtek.
Pannónia, a mai Dunántúl bora az itáliai borok versenytársává vált. Ezért Domitianus császár Kr. u. 92-ben megtiltotta a bortermelést, elrendelte a szőlők kiirtását. A szőlők újratelepítése Probus Valerius császár nevéhez fűződik, aki Kr. u. 282-ben elrendelte, hogy a szerémségi Mons Almus (magyar nevén Tarcal és Olaszhegy) lejtőit szőlővesszőkkel ültessék be. Innen terjedt azután újra el a szomszédos Baranyába, a Balaton mellékére, majd más vidékekre is. A Balaton-felvidéken a szőlő- és bortermelést bizonyító régészeti leletek folyamatossága napjainkig nyomon követhető.
A Kárpát-medence borászatát a magyarság magával hozott ősi, belső-ázsiai és Kaukázus-vidéki hagyományai, valamint a Pannóniában fennmaradt és átvett, római gyökerű gyakorlat befolyásolta. Mindezekre nagy hatással volt a térítő bencés, majd a később megtelepedő tanítórendek, valamint a bevándorló telepesek Itáliából, Burgundiából, Anjouból és a Rajna völgyéből hozott tudása, ízlésvilága.
A középkori virágzást követően a török hódoltság másfél évszázada alatt a magyar bortermelés is komolyan károsodott. Csak az Osztrák–Magyar Monarchia fennállása alatt (1867–1918) vett új lendületet a bortermelés, komoly szakmai munka kezdődött szőlészeti, borászati, szabályozási és kereskedelmi téren egyaránt. A magyar borok előtt új piacok nyíltak.
Az 1870-es évektől Európa ültetvényeit tizedelő filoxéravész (az amerikai gyökértetű okozta fertőzés) a Kárpát-medencét sem kerülte el. A XX. század elejére a szőlőterületek jó része komoly károkat szenvedett. A megoldást végül az amerikai gyökérre oltott nemes európai vesszők elterjedése hozta meg.
A második világháború után, 1948-tól komoly törések következtek be a szőlő- és bortermelésben. A nagyüzemi gazdálkodás elsőrendű célja kizárólag a minél nagyobb mennyiség elérése volt.
Az európai uniós tagsággal járó jogi és gazdasági szabályozás a termelőket is folyamatos fejlesztésre sarkallja. Magyarországon a 2011. év új szabályozást hozott a minőség és az eredetvédelem terén. Az egységes európai rendszernek ma már Magyarország is része.
A világ számára legismertebb édes tokaji mellett a gyümölcsös, de testes száraz fehérborok, a kellemes savú Kadarka vagy a hosszan érlelhető Cabernet Franc egyaránt otthonra talált a nemzetközi piacon. Száraz fehérboraink, pezsgőink mind nagyobb számban jutnak el az igényes hazai és külföldi fogyasztókhoz.
A Kárpát-medence ölelésében fekvő Magyarország borvidékei változatosságukban és egyediségükben méltók a versenyre a világ legismertebb termőhelyeivel.
Az elmúlt évtizedekben jelentős beruházások történtek a borászatban, mind a szőlőültetvények korszerűsítése, mind pedig a borászati eszközök és technológiák terén. Ennek eredményeként a magyar borok minősége folyamatosan javul, és egyre több nemzetközi versenyen érnek el kimagasló eredményeket.
Mára már Magyarország azon kevés országok közé tartozik, amely a klasszikus bor stílusok teljes skáláját átfogja a fehér boroktól kezdve, a testes vörös borokkal és természetes édes borokkal bezárólag. A szőlő fajtákban is nagy változatosság mutatkozik meg, a magyar és nemzetközi fajták egészséges egyensúlyban vannak a borkészítésben. Magyarországot többnyire fehérbor-termelő országként ismerik, a mennyiséget tekintve ez igaz is. A Magyarországon készített borok: 75%-a fehér, viszont hírnevet inkább vörös borok készítésében szerzett az ország, főleg a szekszárdi, villányi, egri borok nagyobb sikerei miatt. Egyre több kék szőlőt telepítenek országszerte, ez mutatja a növekvő igényt.
Ahogy a magyar borászat egyre inkább integrálódik a globális borpiacba, a borászok továbbra is elkötelezettek amellett, hogy megőrizzék a hagyományokat, miközben újító megközelítésekkel és technológiákkal is kísérleteznek. Ez a kettős elkötelezettség biztosítja, hogy a magyar borok továbbra is kiváló minőségűek legyenek, és méltó helyet foglaljanak el a világ legjobb borai között.