Falusi turizmus

Régmúlt idők hagyományai időről-időre feledésbe merülnek. Szerencsére viszont egyre gyakrabban tapasztalható vidéken járva, hogy a régmúlt megelevenedik kovászos kenyérsütés, mézeskalácskészítés, kosárfonás, valamint egyéb népi mesterségek formájában. Számos skanzen is üzemel hazánkban, melyekben az érdeklődők betekintést nyerhetnek elődjeink életébe. Emellett számos falusi szálláshely is várja vendégeit, melyek igyekeztek megőrizni a felújítás után is a régi parasztházak autentikusságát. Nézzük meg, hogy is néztek ki ezek a falusi parasztházak!

A parasztházakban általában több generáció élt együtt. Az egyszerű régi parasztházak hármas tagolásúak és soros elrendezésűek voltak, vagyis a helyiségek sorban egymás mögött, egy tengelyre fűzve épültek. Az utcára nézett az első szoba, majd a konyha, hátsó szoba, kamra, istálló következett, legtöbbször egy fedél alatt, néha két épületben. A padlásra vezető létra gyakran a kamrában kapott helyet.

A parasztházak központi szobája a konyha volt, amit általában a kamrával együtt a tornácról lehetett megközelíteni. Itt zajlott a főzés, az étkezés és a társasági események. A kemencét általában a helyiség hátsó falába építették be, vagy a szabadban helyezték el. Sokáig a házak nem rendelkeztek kéménnyel, így a füst egy kis nyíláson vagy a nyitott ajtón távozott a konyhából. A tárolásra kosarakat általában az idősek fontak, és a kenyérsütést a lányoknak kötelező volt megtanulni férjhezmenés előtt.

A legnagyobb becsben tartott helyiség a házakban a tisztaszoba volt, mely a 18. századtól kezdett elterjedni. Ez a szoba csupán a módosabb családok kiváltsága volt, szerényebb térségekben élő családoknál gyakran csak egy lakószoba kialakítását tudták megengedni maguknak. Ez egy reprezentatív tér volt, ahol a család legnagyobb becsben tartott tárgyai kaptak elhelyezést. Az úgynevezett szentsarok – mely házi oltárként funkcionált – is itt kapott helyet. Itt szentképeket, faragott feszületeket, Bibliát és zsoltároskönyveket helyeztek el.

A tisztaszobában magasra vetett ágy fogadta a vendégeket, amit szükség esetén ravatalként is használtak. Dunnákat polcoztak jó magasra, majd letakarták, olykor díszes abrosszal, a tetejébe pedig tarka, a ház nőtagjai által varrott párnákat sorakoztattak. Itt csak rendhagyó esetekben aludtak, például nagy tiszteletnek örvendő vendéget, esetleg állapotos asszonyt fektettek le benne. 

A helyiség jellemző bútora volt még a faragásokkal díszített sarokpad a hozzá tartozó étkezőasztallal, amit általában hímzett abrosszal terítettek le. A falakon a szentképek és feszületek mellett dísztányérok és családi fotográfiák, szabadsághősöket ábrázoló képek lóghattak. A helyiség sarkában kemence vagy cserépkályha állt.

A porták udvarán a melléképületek között a gabona tárolására alkalmas góré, az állatok védelmére épített ól, valamint a pajta állt. A padláson pedig a füstölt húsok tárolása történt.

Ezek voltak tehát egy átlagos régi falusi parasztház szobái, illetve azok elrendezése és funkciói. Ha kedvet kaptak nagyszüleink, dédszüleink életmódjának mélyebb megismeréséhez, figyelmükbe ajánljuk a hazánkban üzemelő számos skanzent, melyek célja, hogy ismertessék a pár száz évvel ezelőtti paraszti élet mindennapjait és érdekességeit az érdeklődőkkel. Sőt, ha kipróbálnák milyen lehetett ezekben a parasztházakban élni, figyelmükbe ajánljuk a hagyományos falusi szálláshelyet, ahol megtapasztalhatják, milyen amikor a tradíció és a régi idők emléke fantasztikusan egybeolvad a modern kori kényelemmel.