Falusi turizmus

A matyó népművészet hazánk egyik legismertebb és legkülönlegesebb öröksége. Nem meglepő hát, hogy a matyó népművészet felkerült a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére, majd 2013-ban bekerült Magyar Értéktárba és a hungarikumok közé is A matyó örökséget meghatározza a matyó néprajzi csoport ma is élő, hagyományos kultúrája: jellegzetes stílusú, színes népművészete, egyedi viselete, valamint erős katolikus vallásossággal átszőtt kulturális identitása.

A matyók fontos szerepet játszanak a magyar népviselet palettáján, gazdag színeikkel és jellegzetes viseleti darabjaikkal kiemelkednek. A tarka, szabadrajzú, térkitöltő hímzést lakástextileken, valamint vászon és bőr viseletükön egyaránt alkalmazzák. A matyó hímzés a leggazdagabb motívum- és színvilágú az országban, akár női, vagy férfi ruházatra gondolunk. Eredetileg csak piros, kék, sárga, zöld és fekete fonalat használtak, de később megjelenik a lila és a már alkalmazott színek árnyalatai. Legismertebb motívumai a matyórózsa, szívrózsa, cserfarózsa, a cipe (cipő), a madár és a macskafark (csigavonal), de megjelennek a tulipános levelek, bimbók is a matyó hímzéseken láthatók. Napjainkban a gazdagon díszített színes ruhákat leggyakrabban hagyományőrző és más ünnepi rendezvényeken alkalmával láthatjuk a helyi közösségek tagjain.

A női viselet formájában igen különbözött az országszerte általánosnak mondható sokszoknyás-ingvállas paraszti viseletektől. A bokáig érő harang alakú szoknya, a felsőtest karcsúságát hangsúlyozó testhezálló „litya” pompás alakot kölcsönzött viselőjének. A kötények nemes alapanyagokból készültek, dúsan díszítettek voltak. A színek, díszítmények s nem utolsósorban a változatos formájú főkötők egyértelműen tükrözték viselője életkorát, családi állapotát, ugyanakkor leplezték a társadalmi különbségeket. A matyó menyecskék jellegzetes fejdíszt hordtak. Ez volt a színes gyapjúszálakból készített „csavarítós kendő”, melyet pomponszerűen rendeztek el a fejükön.

A férfi viselet egyik jellegzetessége a hosszú, bő, harang alakú ingujj, melyet gazdagon hímeztek. A kötény későn jött divatba surc néven, de annál jobban felkapták, a hímzéssel, aranycsipkével, rojtokkal megrakott változatait viselték gatyához és nadrághoz is. A kötény elejébe tűzték a legények a horgolt szélű fehér zsebkendőket, a vőlegények pedig a nagy selyem jegykendőt.

A matyó örökség és kultúra iránt érdeklődők a mezőkövesdi Matyó Múzeumban ízelítőt kaphatnak a hajdan mindennapi viseletekből, a nők hosszú, harang alakú szoknyáiból, a színpompás fejdíszekből, a legények hosszú, bő ujjú, ugyancsak gazdagon kivarrott ingeiből; s megismerkedhetnek a matyók életével, szokásaival és otthonaik berendezési tárgyaival. További érdekes programlehetőég lehet a matyó kultúrával megismerkedni vágyók számára a Matyóföldi Folklórfesztivál, mely Mezőkövesd egyik legjelentősebb kulturális eseménye. Itt többek között néptáncbemutatókkal, népi kézműves bemutatókkal és kézműves kiállításokkal, valamint látványkonyhákkal várják az ide látogatókat.

A matyó hagyomány továbbörökítése és megismertetése minél szélesebb körben több szervezet és múzeum céljai között szerepel. Ilyenek a Matyó Néptáncegyüttes és a Matyó Népművészeti Egyesület, valamint a már említett Matyó Múzeum. A Matyó Néptáncegyüttes a táncok, énekek és viseletek bemutatásával erősíti a közösség összetartását és a hagyomány iránti tiszteletet. A Matyó Népművészeti Egyesület célja a matyó hímzés és más népművészeti elemek megőrzése és népszerűsítése. Mindkét szervezet fontos szerepet játszik a matyó identitás fenntartásában. Ezek a csoportok nemcsak helyi, hanem nemzetközi szinten is képviselik a matyó kultúrát, ezáltal széles körben terjesztve annak értékeit és gazdag örökségét.

Kép forrása: https://tourism.mezokovesd.hu/