2010 után 2023-ban is a Pannonhalmi Főapátság borászatát választották az Év Pincészetének. Az ünnepélyes díjátadón körbejártuk a borászatot, és az emblematikus rajnai rizling és pinot noir tételeket is megkóstoltuk.
A Magyar Bor Akadémia, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége 2002-ben alapította „a magyar borászatban irány- és mértékadó pincészetek munkájának értékelésére és elismerésére” az Év Pincészete vándordíjat, amellyel mindig egy bortermelő gazdasági társaság közös teljesítményét jutalmazzák.
A szakmai díj az idei évben jelentős átalakuláson ment keresztül, ezúttal a Magyar Bor Akadémia széles szakmai kört megszólítva 850 személyt, illetve szervezetet kért fel a jelölésre. Az összesítést követően a legtöbb ajánlást kapott három borászat – a villányi Gere Pincészet, a szekszárdi Takler Pincészet és a Pannonhalmi Főapátság – pályázati anyagot nyújtott be, a díjat kiíró szervezetek tisztségviselőiből álló 24 tagú zsűri ez alapján választotta ki a 2023-as nyertest.
Az „Év Pincészete” vándordíj másodszor került a Pannonhalmi Főapátsághoz, amely 2010-ben már elnyerte az elismerést.A díjátadón a kiíró szervezetek képviselői – Koch Csaba, a Magyar Bor Akadémia elnöke, Frittmann János, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke és Kiss István, a Magyar Szőlő és Bortermelők Szövetségének elnöke – Hortobágyi T. Cirill főapát jelenlétében adták át az emlékplakettet és a vándordíjat, Madarassy István Kossuth-díjas ötvös, szobrászművész Szőlősgazda című alkotását.
Liptai Zsolt főborász és Hortobágyi T. Cirill főapát az ünnepélyes díjátadón
Pannonhalmán a bencés apátságnak ezeréves hagyományai vannak a szőlőtermesztésben és borkészítésben. Ahogy Liptai Zsolt főborász a pincebejárással egybekötött kóstolón elmondta, az 1900-as évek elején az apátsági birtokméret bő 100 hektár volt Pannonhalma közvetlen környékén, de Somlón és Tokaj-Hegyalján is rendelkeztek birtokokkal. Már abban az időben is palackozott formában értékesítették fehér- és vörösboraikat, amelyek a történelmi határokon túlra is eljutottak. 1948-tól államosították az apátsági majort, beleérve a szőlőbirtokokat és a pincét is. A kilencvenes évek elején a főapátság nem kapta vissza sem a szőlőket, sem az egyéb mezőgazdasági területeket és épületeket, így a borospincét sem.
A bencés szőlő- és borművelő hagyomány újrateremtése a régi apátsági birtokok egy részének visszavásárlását követően a szőlőtelepítéssel kezdődött, majd következett az új pince és borház kialakítása. (A beruházás többségi tulajdonosa a Pannonhalmi Főapátság, a kisebbségi tulajdonos az MKB Bank Zrt.) A borfeldolgozó megtervezésére Várszegi Asztrik főapát Gál Tibor akkor már nemzetközi tapasztalatokkal bíró egri borászt kérte föl. 2003-ban készült el az új borászat: az akkor Magyarországon még egyedülálló, tisztán a gravitációra épülő technológiát egy olyan épületbe rejtették, amely tökéletesen alkalmazkodik a tájhoz.Ehhez húszezer köbméter földet kellett elhordani, majd a pince megépítése után visszahordani, így maradhatott meg a világörökségi helyszín, a domborzat „érintetlensége”, és így került a 2200 négyzetméteres ipari tér, illetve a pince a föld alá.
A 12 méter mély présházban gravitációs módszerrel dolgoznak. Három jól elkülöníthető szinten, egymás fölé vannak függesztve a tartályok: a legfelső szintre érkezik a szőlő, ahonnan a saját tehetetlenségéből adódóan hullik vagy folyik alá a különböző tartályokba, azaz nem kell nagy teljesítményű gépeket használni az anyag mozgatásához – a gravitációnak köszönhetően a szőlőt kíméletesen, az ültetvényen elért legjobb formáját megtartva tudják feldolgozni. Ez például azt jelenti, hogy a beérkező kékszőlő fél-egyéves koráig, az első fejtésig akár nem is lát szivattyút, a palackozásig nem éri mechanikus behatás. Ennél kíméletesebb bánásmódot nehéz elképzelni. A borászati technológia ugyanakkor folyamatos fejlesztés alatt áll, a klasszikus eljárásokat a legújabb technológiákkal kombinálva készítik a borokat.
A borászatot rejtő épület tökéletesen alkalmazkodik a tájhoz
Szintén Gál Tibor meglátása volt, hogy nagyjából ötvenhektáros birtok lenne az ideális Pannonhalmán, mert ez a méret még egy kézben tartható, ugyanakkor érdemi árbevételt hozhat.
Ma a Pannonhalmi Főapátság 52 hektáron gazdálkodik, és évi 400 ezer palackos termelésével elérte borkészítési kapacitásának tervezett felső határát.
Liptai Zsolt elmondta, hogy az elmúlt húsz évben megismert termőhelyi adottságok, a piaci tapasztalatok és a klímaváltozás tükrében néhány éve megkezdődött a fajtaszerkezet finomhangolása és az ültetvények szakaszos megújítása. A birtok kétharmadán fehérszőlőket termesztenek, világfajtákat – elsősorban rajnai rizlinget, sauvignon blanc-t, chardonnay-t – és kárpát-medencei fajtákat – olaszrizlinget és királyleánykát. A területek harmadát elfoglaló kékszőlők (pinot noir, merlot, kékfrankos) közül pedig a pinot noir kamatoztatja leginkább a termőhelyi adottságokat.
.jpg)
A főapátság borai külföldön is népszerűek
A díjátadón elhangzott méltatások szerint a pincészet fajtaborai és házasításai – amellett, hogy évről évre magukon hordozzák az évjárati hatásokat – mindig kiegyensúlyozott minőséget képviselnek. Ennek is köszönhető, hogy a Pannonhalmi Főapátság borai nemcsak a hazai piacon népszerűek, az itt készült borok negyede ugyanis a világ legkülönbözőbb pontjain talál gazdára.
Forrás: Turizmus.com
