Falusi turizmus

Legyen a vendégünk Csongrád megyében! A Csongrád-Csanád megyei táj Nyugatról Kelet felé lejt. A Duna-Tisza közi homokhátság csupa szürkésfehér ragyogás fehérfalú tanyákkal, szőlő- és gyümölcsültetvényekkel, a vegetációs időszakot meghosszabbító fóliasátrakkal s a belőlük áradó friss zöldségekkel. A Tisza-mente csupa zöld burjánzás; ez Magyarország legmélyebb térszintje, ahol a „ folyó csöndes nagy nyugalmat görget „ – amint József Attila érezte -, de ahol a folyók gátjainak 8-10 méteres magasából messze kalandozhat a tekintet. A Tiszántúlon apró fodrozásokká szelídül a homokbuckák hullámzása: végtelen búzamezők és színes napraforgótáblák nyugtatják a tekintetet. A Csongrád-Csanád megyei emberek megértik és szeretik a vendéget. Amikor csaknem ötszáz éve a török birodalom megszállta e vidéket, a nagyobb települések úgy fogadták a menekülőket, mint kotlós a kiscsibéket. Százötven évvel később a megmaradt városok egy, a másféle életre fogékony generációt bocsátottak szárnyra, s talán ezzel teremtették meg a mai vendégfogadás lelki alapjait. A világra nyitott vendég számára ideális terep ez: a kerékpárosok a homokos úton megtapasztalhatják, hogy milyen a magyar sivatagi terep; a lovasok e tágas, szabadon bejárható vidéken megismerhetik az alföldi dűlőutak ága-bogának logikáját; a gyalogos túrázók ritka természeti értékekhez hajolhatnak le; a vizenjárók a hajnali csöndben élvezik, hogyan „ kotyog „ a ladik, s álmodozhatnak életük nagy pontyáról vagy harcsájáról, vagy élvezhetik a Tisza-túra baráti közösségét. Mindez persze csak úti élmény. Megállásra ösztönöznek azonban a gyógy- és termálfürdők, a kultúra ezernyi virága: fesztiválok, falunapok, múzeumok és népművészeti alkotóműhelyek, nyitott ablakú vendégházak a nyíltszívű vendéglátókkal. Feltöltés ideje: 2021. július 30.